A 25. szülinap - a munkáltatói márka és a valóság
Adrienn friss diplomásként, 23 évesen kezdett egy hangos employer branding kampányokat futtató SSC-nél dolgozni.
Akkor csodás érzés volt rengeteg, hasonlóan fiatal kolléga között kezdeni – a mai fejével persze már villogna a szinte kizárólag 25 alattiakból álló csapat megismerésekor a piros, vészjelző lámpa a fejében.
Gyorsan beletanult a feladatokba, átlátta a folyamatokat, 1 év után már nemzetközi szinten is jól csengett a neve.
Kb. 2 év után a feladatok már nem villanyozták fel reggelente úgy, mint korábban, de alapvetően jól érezte magát a cégnél – egyedül a 100% home office-t nem tudta társasági emberként igazán megszeretni.
25. születésnapjának közeledte már hónapokkal korábban zavarni kezdte. Persze nem a ráncoktól, hanem az adókedvezménye megszűnésétől tartott, ezért pár hónappal a szörnyű dátum előtt kettős hadműveletbe kezdett: biztonsági játékként elküldött 1-2 pályázatot, hogy lássa, mi a helyzet a cégen kívül – de őszintén bízott benne, hogy a HR-rel kezdett párbeszéde hozza majd a megoldást, hogy a bűvös dátum ne jelentsen fizetéscsökkenést (érdekes dilemma, hogy lehet-e ezt béremelésnek hívni?) és maradhasson a cégnél.
Végig hallgatta a cég nehéz helyzetéről és gazdasági visszaesésről a szívhezszólót és az ígéretet, hogy nemsokára válaszolnak.
Telt-múlt az idő, már csak pár hét a szülinapig, beállt a nyári pangás is…
Ekkor kapta meg a jelenlegi cégétől a módosított munkaszerződést, a szülihónapja 01-re dátumozva.
Senior kinevezéssel emelték a bérét, de a nettó nem emelkedett, vagyis nehezebb feladatok ugyanannyiért. Te, hogy döntenél? Igen, ő is aláírta.
És pont, ahogy a filmekben lenni szokott: akkor került elő egy hónapokkal korábban eltűnt cég szimpatikus HR-ese, aki a csúszásért nagyon elnézést kérve, vonzó ajánlatot tett neki.
Másnap megírta és elküldte a felmondását.
Pár óra múlva megbeszélés meghívó jelent meg a naptárában: a HR és a COO várja.
Kedélyes exit interjúra gondolsz? Elmosolyodtál, hogy ugye vissza akarják tartani? Hát nem ez történt.
A legkevésbé sem kedélyesen közölték vele, hogy a felmondása nem csak felháborító, de érdemtelen az emelésre és egyébként is (most figyelj!) pénzügyi kockázat (kb. 100e bruttóról van szó) a cég számára, ha nem vonják vissza a már aláírt munkaszerződés módosítást az új pozícióról és bérről. Ezért vagy önként lemond a másnaptól hatályos emelt béréről és kinevezésről, vagy soha nem dolgozhat újra az ő fantasztikus, világszintű szuper cégcsoportjuknál. JUJJ!
Mert mégis ki a fene akarna valaha is náluk dolgozni egy ilyen fenyegetés után? Ahol így élnek vissza a munkajoggal és kalibrálják az épp aktuális adókedvezményre a bérköltségeket?
Adrienn felmondási idejéből még 5 hét van hátra. Más jellegű (ne magasabb szintűre gondolj!) feladatokat kell ellátnia, mint korábban. Emberközpontú munkáltató, hiába…
És még egy X-et is szerzett a neve mellé!
Ráadásul még büszke is rá! 😀
Mit gondolsz, a személyes sztoriját megosztva, hány kollégáját viszi majd át az új helyére munkatársi ajánlással?
De a magát emberközpontú munkáltatónak hirdető SSC csak folyatja tovább a tízmilliókat az employer branding kampányaira…
Ha neked is kalandos vagy tanulságos álláskeresői történeted van, írd meg a hello@brandcruiter.com-ra, vagy meséld el négyszemközt és megjelentetjük.
Vagy használd a BrandCruiter álláskeresői cégértékelését és értékeld a cégeket a tapasztalataid alapján!
Már több ezren megtették.
A te értékelésed is növeli az álláskeresők erejét.
