Warning / Achtung! Őszinte, kicsit pikírt írás következik, de egy szép új világ reményében minden szavát vállalom. 🙂
Zsuzsa vagyok. Negyvenhét éves (#csakazértiskiírom 🙂 ). HR-es és álláskereső. Covid-Zsuzsa: 1-0.
Nem tartom magam egy social media huszárnak, de úgy látszik, az én életembe is elérkezett az a pont, amikor a billentyűk közé csapok. Welcome. Az ok, amiért ezt megteszem, az a változtatni akarás őszinte vágya az úgynevezett „jelöltélményen”. Rövid véleményem a kb. 1,5 hónapos álláskeresési tapasztalataim alapján: gyász. Bővebben: vajon azt a többszáz posztot, szakmai cikket, tanulmányt, miegymást, amelyek arról szólnak, mennyit árt vagy használ az employer brandingednek, hogy hogyan bánsz a toborzás során az emberekkel, csak a HR-esek töredéke olvassa és alkalmazza? – és itt mély meghajlással tisztelgek azon szakmabeliek előtt, akik ezt az igen szűk réteget képviselik. Nincsenek nagy igényeim. Ha kapok a pozíció megpályázása után egy emailt, hogy ha x nap múlva nem jelentkeznek, akkor sajnos nem jutottam tovább, akkor az x. nap letelte után nyugtázom, hogy valamiért nem engem keresnek. Vacak érzés, de van ilyen. De amikor téged keresnek meg (továbbra is vállalati HR-ről beszélek), elküldöm a CV-met, és nulla reakció, na, ilyenkor azért elkezd mocorogni bennem valami nem annyira kedves érzés. Semmi gond, beszív-kifúj, szegény, biztos el van havazva, majd udvarias érdeklődés következik, számíthatok-e további lépésekre. Semmi. Pedig látom, hogy olvasta a levelemet. És nem egy ilyen élményem volt sajnos… Nálam ez már az a kategória, amire nincsenek szavak. Ja, de vannak, most íródnak… :). Mivel az itthonlétem alatt felgyülemlő fölös energiáimat a maratonra való felkészülés csak részben köti le, a világbéke (mi más :)) megteremtése vágyának jegyében fogadjátok szeretettel néhány gondolatomat:
1-es számú jó szándékú tanács, HR-eseknek: Kérlek, a napi hajszában ne feledkezzetek meg arról, hogy minden pályázat mögött egy EMBER van, akik számára Ti vagytok az egyetlen kapocs a munka világához. Ez sokkal nagyobb felelősség, mint azt – úgy látszik – sokan gondolják. Ha válaszra sem méltatjátok a pályázót, bármennyire pozitív beállítottságú is az illető, sajnos eléggé ki tudja kezdeni az önbizalmát. Másodsorban borzasztó udvariatlanság, amivel mind magatokról (személyes branding), mind a munkáltatódról (milyen cég az, ahol ilyen emberek dolgoznak) nem túl jó képet festetek. Nem elfogadható, ha egy érdeklődő pályázó teljes mértékben ignorálva van. Erre az sem kifogás, hogy döcög a kiválasztás, hogy hetek óta nem kaptál visszajelzést ettől-attól a vezetőtől, és még sorolhatnám. Mindig lehet mit válaszolni.
2-es számú jószándékú tanács, cég- és HR vezetőknek: kérlek, akarjátok tudni, hogy az employer brandingre költött súlyos ezrektől remélt hatás nem süvít-e ki a toborzás oldalán tátongó lyukon. Keressetek egy független céget, akitől elfogulatlanul kaptok tiszta, közvetlenül a pályázók véleménye alapján készített statisztikát a cégetekben zajló toborzási folyamatokról. Kérlek, ne áltassátok magatokat azzal, hogy a mostani vérzivataros időkben nem kell erre adni, mert álláskeresők tucatjai közül választhattok. Nem. Ezek a negatív impulzusok sajnos bizony megmaradnak rossz élményként, és minél több álláskereső tapasztal a cégetekkel kapcsolatban ilyet, annál több pénzért fogjátok tudni helyreállítani a renomét. Ha pedig a visszajelzéseket látva megfogalmazódik bennetek, hogy hát izé, mintha nem lenne minden csillámpónis a toborzás területén, segítő szándékkal kérdezd meg a HR-t, mi ennek az oka. Lehet, hogy tényleg túlterheltek. Lehet, hogy ezt már párszor szóvá is tették, lehet, hogy ígértél is támogatást, csak valahogy a tettekig nem jutottatok el. Változtass, mert ha nem változtatsz, lehet, hogy hamarosan HR-est is keresned kell, aki kizsigerelve, jajistenemcsakittnekelljentöbbetdolgoznom érzéssel vágja be maga mögött a céged ajtaját (Mindent az employer brandingről, 2. fejezet, ugyebár).
És hogy hogy jön mindehhez a kárpáti borzderes, ami egyébként egy igen tetszetős szarvasmarhafajta? 🙂 Alapjában véve a világra nyitott, tanulni vágyó embernek tartom magam, és őszintén bízom abban, hogy ez így is marad, bármennyi éves leszek is. Az utóbbi időben (sajnos) elég sok időm van a világhálón keringeni, különböző csoportokhoz csatlakozni. Az egyik a Kárpáti borzderes tartók és tenyésztők csoportja. 🙂 Szóval, ha a fajta tartásával kapcsolatban lenne esetleg kérdésed, akkor sem jövök zavarba, keress bátran! De jobban örülnék, ha egy nyitott HR-es pozival kapcsolatban vennéd fel velem a kapcsolatot. 🙂
2020.07.23.
Telek Zsuzsa
