Fordított jelöltélmény

Az aznapi beszélgetésünk Zsuzsival szokásos havi ügyfélkonzultációnak indult, de gyorsan beturbózódott a hangulat:

• Hogy vagy, mi újság? – kérdeztem, mert láttam, hogy valami furcsa a tekintetében.

Zsuzsi okos-csinos-nyitott-mosolygós, kb. 25 éves HR szakember, akivel minden hónapban teamszelünk egyet a cégük havi eredményeiről, ő náluk a jelöltélmény témafelelős.

• Hát Kriszta, én még nem tértem magamhoz!

Adminisztrátort keresünk, és mivel nincs semmi különös elvárás az álláshirdetésben, bedőlt vagy 300 jelentkezés.

Nagy meló volt, de már célegyenesben a kiválasztás, remélem 2 nap és vége.

Most 9-től egy finalista, huszonéves sráccal interjúztam. Tudta kezelni a kamerát, a mikrofont, csinált is már hasonlót, mint nálunk kéne és egész normálisnak tűnt. OK, gondoltam, akár jó is lehet! Mondtam neki, hogy 2-3 nap és megszületik a döntés, értesítjük.

Elköszöntünk. Ahogy nyúltam az egerem felé, hogy kilépjek, máris tolni kezdte a summázást valakinek, aki végig ott lehetett vele a szobában: te, jól meg kéne b… ezt a k…-t, miket kérdezett! Lehet felvesznek, majd megadom neki – és még részletezte tovább, mit és hogyan.

Kriszta, én besokkoltam teljesen!

Kiléptem gyorsan, de fújj! Belém fagyott a reggeli kávé. Sosem történt még ilyen velem.

Gondolkodtam, aztán a telefonhoz nyúltam és felhívtam:

Kedves József!

Örömmel tájékoztatom, hogy ennyire gyorsan sikerült meghoznom a döntést. NEM Önt választottuk.

És engedjen meg egy javaslatot: ha legközelebb megosztaná valakivel az interjú élményét, lépjen ki előtte a videóhívásból.

Minden jót kívánok!

Most már jobban vagyok. Egyébként olyan oldalt nem akarsz csinálni, ahol az interjúztatók értékelik a jelölteket? 😀