Boomer, X, Y, Z – na és?

Rengeteg tartalom elérhető generációs témában, néha már túl soknak is tűnik. Szerencsére lassan lecseng a csocsó asztal és babzsák fotel láz és egyre több munkahelyen sikerül már a lényegig, a címkézés mentességig eljutni.

Jó olvasni, hogy az idősebb munkavállalók tapasztalatainak az előnyét sem felejtik el megemlíteni, de már senki sem állítja, hogy a digitalizációt csak a legfiatalabbak értenék. Egyre több vezető fogja fel, hogy legtöbben akkor is elvégezzük a feladatainkat, ha otthonról tehetjük. Ezt a fiatalok és idősebbek is szeretik -ahogyan a rugalmas munkaidőt, a gyümölcsnapot, a sport bérletet és céges Mikulást is. Nem csak azok, akik legelőször harcoltak érte emeltebb hangon. No meg: biztos, hogy ez csak az Y generáció érdeme, vagy épp akkor kényszerítette ki a kezdődő munkaerő hiány, hogy a munkáltatók gondolkodásmódja változni kezdjen?

Mi abban hiszünk, hogy bár van sok technikai és történeti esemény, ami meghatározó volt (pl. poén megértés szempontjából nem mindegy, hogy Futrinka utcát, Jamie és a csodalámpát, Jégkorszakot vagy Bogyó és Babócát néztél) mégsem szeretnénk ezt a generációs csontot tovább rágni vagy itt a brandcruiter közösségben eltérően kezelni X, Y, Z vagy bármilyen betűket.

Szerintünk fontosabb, hogy mindenki életében vannak bizonyos helyzetek, amiket az álláskereséskor és munkavégzéskor figyelembe kell vennünk, a vállalatoknak pedig el kell fogadniuk.

A legtöbb családnak van, volt vagy lesz pici gyereke. Van, akinek 19, van, akinek 45 éves korában. Mindegy, hogy melyik generációhoz tartoznak a szülők, oviba-iskolába kell vinni a gyerekeket. Bárki lehet vagy maradhat egyedül, akár 20, akár 60 évesen, vagy gyermektelenül, szándékosan vagy véletlenül. Bármelyikünk közeli családtagja szorulhat ápolásra. Te is, én is szenvedhetünk balesetet, amikor átmenetileg csak otthonról tudnánk dolgozni. És a legfontosabb: mindannyian fogunk 45/50 feletti munkavállalóként is dolgozni vagy új állást keresni. A most legfiatalabb munkavállalókat is fogják majd bácsizni-nénizni, ha most még fura is belegondolni.

Szakadjunk el a generációs kliséktől és figyeljünk az egyes emberekre, kollégákra!