Amikor egy társaságban kiderül, hogy jelöltélménnyel foglalkozom, mindenkinek van egy-két saját története, amik többnyire nem a HR-szakma mennyekbe magasztalásáról szólnak – bár üdítőek a kivételek! Én pedig nagyon szívesen hallgatom ezeket és a legutóbbi, társalkodónős történet után hadd meséljek ismét egy HR szakemberről nektek, aki egy szép őszi napon felgyűrte csinos blúza ujját és ringbe szállt a L e g b é n á b b  I n t e r j ú k é r d é s e k egyikével!

Gréta topánja jó pár éve tapossa az interjúszobák padlószőnyegét. Sok száz jelentkezőnek segített már azzal, hogy kiválasztotta őket – vagy azzal, hogy épp nem. Kevés embernek járnak olyan fürgén a gondolatai, mint neki és engem mindig lenyűgöz, mekkora tisztelettel viszonyul mindenkihez.

De a múltkori csapatépítőn történtek azért belőle is kiváltották az ellentámadást. Persze humorral és IQ-val simán nyerte a csatát:

Már régóta vezette egy patinás cég toborzó csapatát, amikor egy vezetői csapatépítő kávétól és pogácsától illatozó termében a társai azt eszelték ki, hogy ők most márpedig bebizonyítják Grétának, mennyire hasznos része az ő interjútechnikájuknak a „Milyen állat lennél?” kérdés.

Gréta szeme villámokat szórt, mélyeket lélegzett, ahogy sorban hallgatta az elmés példákat: „Ha azt mondja, oroszlán, nem választom, mert nem akarok belső konkurenciát!” „Én azt szeretem, ha kutyát említ valaki, mert a lojalitás szerintem a legfontosabb!” „Így-így! És ha farkas vagy méhecske, akkor biztosan jó csapatjátékos.”

„Na, és mit mond a mi HR-esünk, Gréta? Te milyen állatt lennél?”- fordultak froclizva Grétához.

„Nem kérdés, ágyi poloska!”

Szó bennszakad, lehelet megszegik, még a légy is abbahagyta a zümmögést a teremben.

„Miért?” – töri meg a csendet a leghangosabb kolléga.

„Mert mások vérét szívja, nincs természetes ellensége és naponta többször párosodik. Na, melyikőtök lenne most itt, ha engem egy ilyen hülye kérdés miatt nem választanak ki az interjúmon?”